Ha DIY dolgokról van szó, nem feltétlenül kell valami bonyolult dologra gondolni. Egy egészen egyszerű változtatással is nagyszerű átalakulást lehet véghezvinni. Én nagyon szeretem a régi tárgyakat, eléggé válogatatlanul. Úgy értem, hogy nem kötődöm igazán egyetlen stílushoz sem. Az épp aktuális kedvencem a népi paraszti kultúrából származó tárgyak és a fehér kopottság, a shabby chic, de esetenként szeretem a barokkos túldíszítettséget, vagy a letisztult ipari stílust. Meg leginkább ezek keverékét, azt hiszem ezt nevezik manapság vintage-nak, ezért is választottam ezt a blog elejére bemutatkozó mondatnak.
Egy bútort, vagy kiegészítőt a lakásunkba nem azért veszek meg, mert ebbe, vagy abba a stílusba beletartozik, hanem mert valami mefog benne. Tetszik a formája, a színe, az anyaga, vagy mert viseli a vele eltöltött kézimunka lenyomatát és nem tucatáru. Szerintem ezzel mindannyian így vagyunk, akik nem tanultuk a lakberendezést, a megérzéseinkre hagyatkozunk vásárlásaink során.
Ezt a csillárt a vaterán lőttem. Vajon jó volt-e a megérzésem?
Az egyik törött volt, már akkor, amikor megvettem, azért volt olcsó. Mindenképpen tervben volt az üvegbúrák lecserélése, így nem is bántam. A többire sem volt már szükségem…
És mi lett az üvegbúrákkal? A csillár álomszép!