Azért írtam a címben nagy k-val, hogy Könyvespolc, mert pont ilyen nagy feneket kerítettem az egésznek, mert azt gondoltam, ha alapos vagyok, akkor minden rendben lesz. Az élet megint rácáfolt erre, és nyomott egy barackot a kobakomra. Történt ugyanis, hogy nem sikerült az egész ház legnagyobb, legszebb, legköltségesebb bútora úgy, ahogyan azt szerettem, szerettük volna…. Tovább »
A Könyvespolc
Azért írtam a címben nagy k-val, hogy Könyvespolc, mert pont ilyen nagy feneket kerítettem az egésznek, mert azt gondoltam, ha alapos vagyok, akkor minden rendben lesz. Az élet megint rácáfolt erre, és nyomott egy barackot a kobakomra. Történt ugyanis, hogy nem sikerült az egész ház legnagyobb, legszebb, legköltségesebb bútora úgy, ahogyan azt szerettem, szerettük volna…. Tovább »
Ebben a bejegyzésben az fogom megmutatni, hogy hogyan festettem a legutóbb elkészült antikolt éjjeliszekrényt. Mindig igyekszem sok-sok képpel dokumentálni minden mozdulatomat, szóval most megint egy hosszú bejegyzés következik főleg technikai információkkal, azoknak, akik kíváncsiak a részletekre. Olvass tovább! ... 
Óriási mázlim volt, a nyaralás alatt teljesen véletlenül belebotlottam egy Masions du Monde üzletbe. Akkor még nem is tudtam milyen szerencsés vagyok, mert – bevallom – nem ismertem ezt az üzletet, de nem csoda, hiszen – mint annyi minden klassz dolog – sajnos ez sincs kis hazánkban. Olvass tovább! ... 
Ááááá, forog, forog, forog, forog…. 🙂 Amikor évekkel ezelőtt megjelentek Magyarországon a provanci stílusúként jegyzett festett, antikolt bútorok, és megláttam őket a kedvenc lakberendezési boltomban, nos, azóta szeretnék ilyet. Mindig kacérkodtam vele, nagyon tetszett, de soha még egy percig sem éreztem, hogy hajlandó vagyok érte kifizetni az átlag sokszorosát! Így amikor hosszas kínlódás után kitaláltam,… 
Nem, nem fogok mostantól gasztroblogot írni, csak éppen padlizsánkrémet készítettem vacsorára, amikor eszembe jutott, hogy milyen jó kis díszletet adna a megterített asztal a frissen festett, majd stencillel díszített tálcámhoz. Ez az egész tálcafestés úgy indult, hogy volt három 100ml-es csomagolású Annie Sloan chalk paint festékem… Olvass tovább! ... 
Most megmutatom hol szoktam dolgozni. Ez a hely a padlásunk: télen dermesztően hideg, nyáron elviselhetetlenül forró, és nincs ablaka. Az egyetlten fényforrás a nyitott ajtó. Úgyhogy minden alkalommal, amikor valalmit szeretnék csinálni kipakolok az ajtó előtti “sóhajok hídjára’, ami összeköti a pince dombos teteje és a padlásajtó közötti kb. három méteres szakadékot. Olvass tovább! … 
Egyre csak gyűlnek, és gyűlnek az újragondolásra, felújításra, átfestésre váró bútoraim, mert egészen egyszerűen a fejemben gyorsabban pörögnek az események, mint a valóságban, és amikor fejben kigondolok egy átalakítást, már a következőn jár az eszem, elfeledkezve arról, hogy maga a megvalósítás az igazi lényeg! Így, amikor meglátok egy újabb bútort, ami annyira, de annyira jó… 
Múltkori hobbiboltos látogatásom másik eredménye ez a zsebkendőtartó. (Az egyik egy piros fülcsi volt, itt olvashatsz róla.) Azért készítettem, hogy kipróbáljak pár olyan anyagot, amivel eddig még nem dolgoztam. Az egyik a stencil, a másik pedig a struktúrpaszta. A kettő találkozása nagyon izgalmas. Olvass tovább! ... 
A minap beszabadultam egy hobbiboltba. A szó szoros értelmében! Nem határozott elképzeléssel mentem, csak nézgelődtem, ennek ellenére egy csomó cuccal távoztam… Szóval megláttam ezt a fa fülbevalót is, és eszembe jutott, hogy a múltkor felvettem az új piros cipellőm és nem volt hozzá piros fülbevalóm… Olvass tovább! ... 
Ezek a madarak egyszercsak iderepültek hozzám és azt csipogták, hogy már meguntak sárgák lenni a lakktól, és szeretnének új tollazatot, mondjuk fehéret, de azért legyen egy kicsit kopottas, piszkos, mert ők már biza nem mai “csirkék”. Lehet ellenállni ilyen kecses jószágoknak? Olvass tovább! ... 