A képet Kriszta hozta nekem, a Kisvillába szánta, elmondta, hogy mit szeretne belőle készíteni, én pedig nekifogtam a munkának… Olvass tovább! ... Tovább »
Amikor ezt a fűszertató polcocskát festettem és hozzá a képkereteket, jöttem rá, hogy milyen fontos a csiszolás. Ezért ezt a bejegyzést annak szánom, hogy rávilágítsak arra, hogy igazán szép végeredményt a fázisok közötti folyamatos, és egyre finomabb csiszólópapír használatával tudunk elérni. Olvass tovább! ... Tovább »
Kipróbáltam egy új cuccot. Folyékony viasz antik bútorokhoz. Eredetileg arra való, hogy ha a natúr fát nem festeni akarjuk, hanem szeretnénk, hogy megmaradjon, látszódjon a fa eredeti erezete, akkor ezzel bekenve egy szép, matt, víztaszító viasz réteget kapunk. Olvass tovább! ... Tovább »
Ismeritek ezt az IKEA cipősszekrényt? Igazából pad, a Leksvik sorozat része volt, már nem lehet kapni. Ezt a Vaterán vettem. (A kép illusztráció, mert a sajátom lapra szerelve érkezett és nem raktam össze csak egy fénykép kedvéért.) Szerintem nagyon praktikus előszobai bútordarab, sok mindent lehet bele pakolni – cipőket, sapkákat, sálakat – és… Tovább »
Szeretem a régi és a régies stílusú bútorokat. Ezzel gondolom, nem leptem meg senkit. Sok bolt van ma már szerencsére, ahol lehet kapni rusztikus, shabby cich, country, ezen belül angol country, meg francia provance-i stílusú, meg mindenféle irányzatú bútorokat, amik nekem az általános vidékies-otthonos kategóriát jelentik. Ezeket szeretem, ezek dobogtatják meg a szívem. Legrégebbi… Tovább »
Elárulom, hogy igazából a leges-leges-legelső antikolt munkám ez volt. Méghozzá egy tanfolyamon készítettem. Egy manufaktúra egynapos mini bútorfestő tanfolyamot hirdetett, és az elmélet gyors összefoglalása után mindenki kapott egy sámlit natúr fából, és azt kellett befestenie és valamilyen mintát ráfestenie. Én valamilyen népi motívomot szerettem volna, de nem az eredeti harsány színekkel, hanem visszafogottabban. Ezért… Tovább »
