Tálaspolc, tálas, edényes, tányéros, palackos, üveges, fűszeres, tejes…
…ezek nagyjából mind ugyanazt jelentik, legalábbis a Magyar Néprajzi Lexikon ide vonatkozó szócikke szerint (forrás ITT).
A tálasfogas pontos leírása:
tárolóbútor; alján deszkalap akasztófogakkal, melyeken üveg- vagy cserépkancsó, főleg bokály, ritkán tányér lóg, fölül polc, melynek korlátjához ón- vagy cseréptálak támaszkodnak. Nevezik még: fogas, fogastálas, tálas, tányérosnak is (Erdélyben: kendőszeg, bokálytartó). Néha egymás fölött két polc van, esetleg a végein rekesszel, ill. fiókkal vagy törülközőtartóval.
A lexikon szerint a vagyont jelző díszedény kirakása a 15. sz.-ban vált szokássá, és ma sem használnánk másra, bár mostanság nehezen lehet ilyen bútorokat beszerezni. Akinek ez a stílus tetszik, aki hasonló bútorokkal szeretné berendezni az életterét meglehetősen szűk körből válogathat, esetleg megcsináltatja asztalossal, vagy felkutat egy hasonló állapotban lévő darabot. Kétségtelen, hogy ez a legköltségkímélőbb megoldás.
Ez a tálaspolc több sebből vérzett: egyrész borzasztóan koszos volt, másrészt nem ártott neki egy egyszerű szúölővel való lekezelés, és az egyik fogasát meg kellett ragasztani, mert meglazult.
Ezek nagyon minimális munkával és erőfeszítéssel megoldható feladatok, a festék pedig csodákat tett vele.
