Egyre csak gyűlnek, és gyűlnek az újragondolásra, felújításra, átfestésre váró bútoraim, mert egészen egyszerűen a fejemben gyorsabban pörögnek az események, mint a valóságban, és amikor fejben kigondolok egy átalakítást, már a következőn jár az eszem, elfeledkezve arról, hogy maga a megvalósítás az igazi lényeg!
Így, amikor meglátok egy újabb bútort, ami annyira, de annyira jó áron van, hogy egészen egyszerűen nem lehet otthagyni, és már tudom is mit fogok vele csinálni, és már alig várom, hogy megérkezzen, akkor jön a rideg valóság, és szegény bútor egy röpke fényképezés után eltűnik a padlás süllyesztőjében.
Most előhalásztam – mármint gondolatban – ebből süllyesztőből szegény, árva, átfestésre váró bútoraim, hogy számot vessek, és számot adjak arról, hogy hogyan is állok velük.