Miután nemrég a svédpadlóról írtam, beszélgettünk a sógornőmmel svédpadló kontra laminált padló témában, és mondtam neki, hogy igazából a padlóban vannak a bútoraink, mármint, hogy a padlóra ráment ingünk-gatyánk, és még mindig a földön alszunk matracon, ruhásszekrényünk nemrég lett, de nincs ajtaja, a könyveink a padláson dobozokban… és még sorolhatnám mennyi minden félben van a házban.
Ezt most csak azért írom le, mert az a véleményem, hogy fapadlót csak fanatikusok rakjanak le: akik együtt tudnak vele élni, hogy felpúposodhat, hogy macerásabb tisztítani, hogy recseghet-ropoghat és drága. Persze vannak olyanok, akiknek az otthonában ennél klasszisokkal drágább megoldások vannak, de azok valószínűleg nem blogolnak róla, hanem épp Hawaiin süttetik a pocakjukat.
Mi inkább az előbbihez tartozunk – mármint a fanatikusokhoz és nem a hawaiin pocaksüttetőkhöz – így aztán nem kellett nagyon egymást győzködjük a férjemmel, hogy a fürdőszobába is fát rakjunk le padlónak.